A kolónia-összeomlás (CCD) kiváltó okai továbbra sem tisztázottak. A kutatók négy lehetséges tényezőre koncentrálnak: betegség, kártevők, környezeti körülmények és táplálkozás.
A CCD-vel szembeni rugalmasság a családok gondosabb kezelésével és a fiasítást serkentő feromonnal (olyan kémiai anyag, amelyet a kolóniában lévő felnőtt méhekkel való kommunikáció céljából a méhlárva kibocsát) talán növelhető. A család növekedését serkentő optimális feromondózis a család méretétől, az alkalmazás idejétől és több más tényezőtől függ. A kasban lévő lárvák száma a dolgozók javára befolyásolja a felnőtt dolgozó méhek és a nem dolgozó méhek közötti arányt. Kísérleteik során, ha a kutatók kevés feromont vittek be a kísérleti kaptárakba, akkor a dolgozók több pollent gyűjtöttek.
A kis mennyiségű szintetikus feromonnal kezelt családokban magasabb volt a dolgozók száma, a dolgozók fiatalabb korukban és nagyobb vehemenciával kezdtek el gyűjteni. Ennek hatására a család növekedésnek indult (ami a kolónia életképességének egyik indikátora). A több feromonnal végzett kezelés nem növelte a dolgozók számát és a dolgozók ettől még nem hoztak be több pollent a kaptárba.
A feromon alkalmazható mennyiségének van egy felső határa, melynek elérésekor negatív visszacsatolás jön létre: a családok megpróbálják a felnőtt állatok és a lárvák arányát bizonyos szinten tartani, minek következtében több dolgozó marad a kaptárban a lárvák gondozása céljából és kevesebb egyed gyűjtöget majd. A fiasítást serkentő hormont jelenleg is alkalmazzák a méhészetekben.
Forrás: www.sciencedaily.com
