A regényekből ismert betyárok kora régen lejárt már, de az új kor újfajta betyárokat teremt. Nem lóháton patracon ülve, s karikást csergetve jönnek, hanem gépkocsival, és nagy (a hasunkba lyukat fúró) beszéddel. Téves lenne azt állítanom, hogy igen jártas vagyok az állatok adás-vételében (bár több száz jószágot adtam már el, s 100 felett van, amit vettem), de mindig megválogattam, hogy kivel kötök üzletet. Ezért csak néhány olyan tanáccsal szolgálhatok, amit adás-vétel kapcsán követni szoktam, s eddig engem kár nem ért.
Üzleti partner
Érdemes hosszú távú kapcsolatrendszert kiépíteni, ugyanis az ilyen partnertől elvárhatjuk, hogy gyenge ár esetén is többet fizet a marhánkért, mint amit kapnánk egy korábban ismeretlen kereskedőtől, de egy ilyen kapcsolatba az is belefér, hogy ha az „egekben” járnak a marhaárak, mi kicsit kevesebbet kapunk jószágainkért. Nincsenek olyan nagy ingások, osztozunk jóban, rosszban, ahogy mondják. De ezt csak régi kapcsolatra alapozhatjuk. Ne feledjük el, amikor szinte tolonganak a borjúért a vevők, akkor a nyerészkedők, sok pénzzel (vagy soknak mondottal) jelentkeznek, a csillagos eget is ígérik, hogy odaadjuk az állatokat, fogadkoznak, hogy jönnek minden éven, s akkor is jó árat adnak értük. Amikor pedig nehéz eladni a marhát, akkor ezek az emberek a gazda felé sem néznek.
Én már előítélettel kezelem azokat a vevőket (vagy eladókat) akik túl sokat beszélnek, „nagymenőnek” adják elő magukat. Ezeket élből nem kedvelem. Aki az egyszerű gazdaember előtt tízmilliókkal „dobálózik”, s ilyen meg olyan kapcsolatrendszert emleget, attól borsódzik a hátam. Bevallom huszárosan: az ilyennek akkor sem adnám oda az állatot, ha 100 Ft-tal többet adna kilogrammonként. Ellenben a „bejáratott” partnerekre (nem kell kizárólag egynél lehorgonyozni) mindig számíthatunk.
Vételár
Eladóként és vevőként mindig gazda módjára járjunk el, nálam ez azt jelenti, hogy nem szabad kihasználni az eladó gyengébb tájékozottságát, megszorult helyzetét. Egy közmondást ne feledjünk: „A jó üzlet az, amikor mindkét fél elégedett.”. Az árért persze meg kell „izzadni”, de ez hozzá tartozik az üzlethez. Mielőtt árulni kezdjük a jószágot, vagy vásárolni szeretnénk, mindig alaposan tájékozódjunk az aktuális piaci helyzetről, telefonáljuk körbe gazdatársainkat, érdemes a nagyobb gazdaságokkal is tartani a kapcsolatot, s onnan kérni információkat.
Fizetési mód
Csak attól fogadjunk el átutalásos fizetési lehetőséget, akiben 100%-ban megbízunk.
Mérlegelés, levonás
Mindig hiteles, pontos mérlegen mérjünk (egyedenként vagy csoportosan), a mérés előtt ellenőrizzük a mérleget (eladóként is!). A levonás mértékét – ezt szokás úti apadónak mondani – az ár kialkudásakor kell megállapítani. Vannak bevett szokások (6 hónapos borjú -6%, hízóbika -7%, selejt tehén -8%), de ettől el lehet térni, s ezt mindig az átadó helyén mért testtömegből vonják le. Ha a vevő telephelyén, vagy a vágóhídon van a mérlegelés, akkor nincs helye levonásnak (legalábbis így lenne korrekt).
Szerződéskötés
Minden esetben érdemes szerződést kötni, ugyanis ebben az esetben írással tudjuk igazolni, hogy a vevőnk megtekintette, s egészséges állapotban vette át a jószágot, az átvételkor semminemű észrevételt, kifogást nem emelt. Vevőként pedig azért fontos, mert a gazdát nyilatkoztatjuk, hogy semminemű betegségét, rosszindulatát (agresszív bika) nem hallgatott el előttünk. Tenyészállatok esetén a szerződés véleményem szerint mindenképpen elengedhetetlen, az alábbiaknál akár részletesebb is.
Az állatok átadása
Az eladó addig felel az állatért, amíg a vevő szállítójárművére kerül az állat, de a vevőé az csak akkor válik, ha a vételárat kifizette az eladónak. Tehát, ha a szállítójárműn megsérül a jószág, az már nem lehet a gazda kára. Addig semminemű okmányt (ENAR marhalevél, állatorvosi igazolás, adásvételi szerződés) ne adjunk át a vevőnek, amíg ki nem fizette a vételár teljes összegét, vagy ha átutalásos fizetést választunk, akkor a számlát át nem vette, amit aláírásával igazol.
Jómagam (fiatal, de régi vágású gazdászként) a készpénzes fizetésben hiszek, s tőlem csak azt viszik el, amit kifizettek.
Lókupecek szoktak próbálkozni, hogy vesznek négy lovat két magasabb, két kisebb értékűt, megállapodnak az összegben, kifizetnék a felét, majd vinnék a két jobbik lovat, mondván, jövő héten jönnek a másik két lóért is, s majd hozzák a fennmaradó pénzt, mert ugye „csomagban” vették a lovakat. No, ennek a gazdának feltehetően marad két gyengébb lova, s kevesebb pénze.
Olyan világot élünk ahol érdemes és célszerű minden pénzzel kapcsolatos ügyletet papírra fektetni, ezért segítségként egy szerződés sablont közlünk. A Kistermelők Lapja honlapjáról (www. kistermeloklapja.hu) letölthető a szerződésminta.
A mellékelt szerződés egy egyszerű minta, melyet mindenki igénye szerint változtathat. Ha két magánszemély között köttetik a szerződés, mindenképpen tanúkkal hitelesíttessük a szerződést.
