„Együtt a termelővel: A közösség által támogatott mezőgazdaság testközelből” címmel szervezett rendezvényt a Tudatos Vásárlók Egyesülete a Francia Intézettel karöltve az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával.
Horváth Gergő, a Tudatos Vásárlók Egyesületének önkéntese köszöntötte az egybegyűlteket, s hangsúlyozta, hogy napjainkban egyre többen vallják, hogy az egészséges és jó minőségű élelmiszert nem a boltok polcain kell keresni. Kis közösségek szövetkeznek helyi gazdákkal, hogy a biztos forrásból származó élelmiszerért cserébe megélhetést biztosítsanak az értük dolgozó termelőknek. A beszélgetések során arra kerestek választ, hogy mi a titka a közösségi kezdeményezések sikerének, hogyan működnek ezek különböző országokban, s a hallottak után ki-ki eldönthette, hogy a termelőket és fogyasztókat összekapcsoló érdekszövetségek nálunk is elterjedhetnek-e majd.
Perényi Zsófia, szintén a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa hangsúlyozta, hogy a fenntartható fogyasztás a hosszú távú élelmiszer-termelés egyik alapkövének tekintendő.
Benoit Hertz és Isabelle Doumenc a francia AMAP (Szövetség a (Kistermelői Mezőgazdaság Fenntartásáért) mozgalom képviselői már többször jártak Magyarországon, s céljuknak tartják, hogy a 2001. óta Franciaországban sikeresen működő szervezetet minél jobban megismertessék külföldön, ezért már többször jártak Budapesten is. Az AMAP létrehozásánál a japán és kanadai tapasztalatokat és mintákat használták föl, s megszervezését a zöldségtermelő szektorban látták legszükségesebbnek, mivel a hagyományos gazdálkodás, az élelmiszerár-válság, a termelő és fogyasztó közötti bizalmi viszony megingása, az átláthatóság hiánya, a társadalmi kapcsolatok hanyatlása mind újfajta szervezeti termeltetési egységek létrejöttét követelte meg. A francia társadalomban tudatosult már ekkor, hogy az emberiség egészsége és a Földgolyó egészsége elválaszthatatlan. Az AMAP lényegében a fogyasztókat és a termelőket egy egységbe tömöríti. Három fő alappillére a fenntarthatóság biztosítása, azaz az aktív környezetvédelem; biztos szociális és társadalmi háttér megteremtése tagjainak; s az egészséges, elérhető árú élelmiszer termelésének megszervezése olyanok számára is, akik anyagi okok miatt nem jutnának ilyen termékekhez. A termelők biztos és állandó vásárlókhoz jutnak, s nem a piaci ár ingadozásai, hanem a belekerülési költség szabja meg a termék fogyasztói árát. Az AMAP kiemelten kezeli a mezőgazdaságban foglalkoztatott alkalmi munkások szociális helyzetét, létbiztonságát. Mivel magas élőmunka igényű termékek előállítására serkenti a termelőket, így direkt és indirekt módon a mezőgazdaságban munkahelyeket teremt. A vásárlók hathónapos időtartamra szerződnek a termelővel, ekkor előre kifizetik a termeltetés várható költségét, s ezt követően hetente kapják meg a farmon előállított árut egy kosárban, mely négy személy heti adagját tartalmazza. Tartalma és mennyisége természetesen a termeléstől függően változik, de a vásárlók folyamatosan jutnak a farmról származó áruhoz, legtöbbször zöldséghez, de ma már előfordul, hogy kecskesajthoz és húsáruhoz is. Fontos hangsúlyozni, hogy az AMAP nem egy szövetkezet, hanem a termelő és a vásárló egyfajta egyenlő partneri viszonya, ahol a gazdálkodó az arcát adja az általa megtermelt javakhoz.
Jade Bashford az angol Soil Association közösség által támogatott mezőgazdaság programját mutatta be, mely ma még több országrészben csak kísérleti modellként működik. A kemény munka, a kockázatvállalás és a hosszú távú egymás közötti kapcsolat jelenti a kezdeményezés alapját. Ma már kétszáz termelő vesz részt a programban. A szervezők bérleti díjat fizetnek a földért, a farmerek továbbra is ezen gazdálkodnak, de úgy, hogy a fogyasztók érdekeit valamint a lehetőségeket figyelembe véve határozzák meg a megtermelendő javak mennyiségét, minőségét. Ez egyfajta szövetkezet, ahol a társadalmi kapcsolatok is erősödnek, miközben a különböző jövedelmű emberek hetente és havonta megtérítik a gazdálkodás költségeit, s ezért hetente kapnak egy kosarat, melyben a rájuk eső élelmiszeradagot találják meg. Maguk is bekapcsolódhatnak élőmunka-hozzájárulással a termelésbe, ami különösen a gyermekek nevelése szempontjából kiemelkedően fontos.
Ann és Norman Stainer már évekkel ezelőtt csatlakozott az előbb említett programhoz, s mára kiemelkedő eredményeket ért el, így kézzel fogható a program társadalmi hasznossága, sikere. Tízhektáros almáskertben gazdálkodik a család, ahol 1920 óta kizárólag ezt a gyümölcsöt termelik. A 90-es évek derekán a helyi kis piacok eltűntek, a közvetlen értékesítés lényegében ellehetetlenült. A festői táj viszont a kikapcsolódásra vágyókat vonzotta, s mintegy kétszázan jelentkeztek arra, hogy részt vállalnának a farm termelésének finanszírozásában, s hogy ezért megkapják a rájuk eső terméshányadot. Végül is nem hetente juthatnak a termékekhez (gyümölcshöz, almaecethez, almaborhoz, stb.) a programban részt vevők, hanem évente negyven alkalommal, mivel így olcsóbb és gazdaságosabb a szállítás. A kétszáz tag állandó tagdíjat fizet havonta, s akik besegítenek munkájukkal a termelésbe, azok kevesebbet fizetnek. Ma már a fák közötti fűnyírást nem géppel végzik, hanem az e területen őshonos cuni cuni sertések „legelik” le füvet. Az új telepítéseken napjaikban kizárólag régi, hagyományos tájfajtákat használnak, ezt igénylik a tagok. A tízhektáros farmon jelenleg több bevételre tesznek szert, mint azok a gazdálkodók, akik nem csatlakoztak a programhoz. Igen jelentős a helyben feldolgozott termékek palettája: a bortól egészen a lekvárig különböző árucikkek kaphatók a nemrégiben megnyitott boltjukban is.
Fabian Kern a közösség által támogatott mezőgazdaság elkötelezett képviselője Németországból érkezett, ahol a fogyasztási szövetkezeti tagok felelősséget vállalnak az adott gazdaság költségeiért is. Hazájában ma húsz jelentős közösségi farm működik, ebből tizennégy már nem igényel állami támogatást. Ahhoz, hogy ezek a kezdeményezések valóban sikeresek legyenek, egy társadalomnak kellően kiforrottnak, érettnek kell lennie. Tagjaiban tudatosulnia kell annak, hogy az egyéné az élelmiszer-önrendelkezés joga, azaz ki-ki maga dönti el, mit eszik, s vállalja ezért a következményeket is. Németországban egyre nagyobb az igény a helyben termelt, bio minőségű élelmiszer iránt, melyet a legkisebb környezeti terheléssel állítanak elő. Az említett alulról szerveződő demokratikus közösségeknek alapvető célja, hogy ne csak a jómódúak, hanem a társadalom minden szegmense bekapcsolódjon a mozgalomba.
A rendezvény záróakkordjaként az osztrák helyzetről kaphattunk napra kész jelentést, ahol a közösség által támogatott mezőgazdasági termelésben látják sokan a kisgazdaságok jövőjét. Nyugati szomszédunknál, ahol az átlagos farmméret húsz hektár, minden egyes nap tíz farmer fejezi be a gazdálkodást. A kistermelők évről évre kiszolgáltatottabbak, melyet jól bizonyít, hogy bevételeiknek mindössze húsz százaléka származik termékértékesítésből, míg nyolcvan százaléka a támogatásból. Az egyre erősödő nagybirtokok, azaz a háromszáz hektár feletti gazdálkodó egységek viszont évről évre egyre nagyobb hányadban kapják meg a támogatásokat. A Bécstől húsz kilométerre fekvő nyolchektáros új típusú mintagazdaság 2010-től működik, ahol öt állandó munkás és húsz alkalmi önkéntes dolgozik. A gazdaság kiadásait magára vállaló szervezetnek kétszáztíz tagja van, s minden tag évente mintegy ezer euros tagdíjat fizet. Ezért a farm rájuk eső termékeinek részét heti rendszerességgel megkapják. Mivel napjainkban az áruházláncok legtöbbjében már kaphatók biotermékek is, így az osztrák kisebb biofarmok túlélési esélyei kétségessé váltak. Ezért különösen fontos, egyfajta mentőövet jelenthet az említett kezdeményezés széleskörű elterjedése.
