Múlt év végén az Országgyűlés úgy döntött, hogy az agrárkamarai törvény előkészítése, a társadalmi vita lefolytatása, valamint a kamarai alapszabály tervezetének összeállítása és a vagyonjogi jogutódlás tisztaságának biztosítása érdekében kamarai biztost nevez ki. E döntés alapján a vidékfejlesztési miniszter dr. Zöld Sándor mérnök-közgazdászt bízta meg a feladattal. Tevékenysége, illetve az általa felügyelt szervezeti változás egy újfajta kormányzati, vidékfejlesztési koncepcióval vélhetőleg az egész vidék életében fontos átalakulást eredményez.
Arra kértük a kamarai biztost, hogy mutassa be eddigi életpályáját, a Kistermelők Lapja és a Magyar Mezőgazdaság olvasóinak.
– 1950-ben születtem Budapesten. Az iskoláimat Vértesacsán kezdtem, majd Budapesten és Drezdában végeztem. Eredeti végzettségem közlekedésmérnök, ezt egészítettem ki Budapesten egy közgazdász diplomával, így mondhatom magam mérnök- közgazdásznak. 1976-ban doktoráltam közgazdaságtanból, külkereskedelemből, majd 1987-ben a közgazdaságtan kandidátusa címet értem el vállalattervezés, termelésszervezés témában. Egész életemben különböző vállalatoknál/vállalkozásoknál dolgoztam, elsősorban a gazdasági szakoktatás és a vállalatszervezés területén tevékenykedtem vezetői beosztásokban. Most azt a megtisztelő felkérést kaptam dr. Fazekas Sándor miniszter úrtól, hogy – mintegy a „moderátor” szerepet betöltve – segítsem a kamarai törvény kidolgozását és az agrárkamarai működés folyamatosságának biztosítását. Bár korábban nem dolgoztam az agráriumban, örömmel elfogadtam a megbízást, már csak azért is, mert érzelmileg kötődöm a vidékhez, a mezőgazdasághoz, hiszen állatorvosként dolgozott nagyapám, édesanyám és az unokabátyám is. Számomra igazi kihívás a jelenlegi feladat, hiszen egy nagy rendszer megőrzését, átalakítását, szervezését, s elindítását kell egyszerre megoldanom.
✜ Milyennek látja most az ágazat helyzetét?
– Közgazdászként az is motivált a feladat elvállalásában, hogy a számokat nézve igen szomorú jelenségeket tapasztalok. Évek óta folyamatosan negatív tendencia érvényesül: a magyar mezőgazdaság egyre kiszolgáltatottabb, alapanyag termelő ágazattá kezd válni. A szerkezetéből adódóan mindez rendkívül tőkeigényes termeléssel párosul. Az input oldalon egy emelkedő költségszinttel kell számolni, s az output oldalon pedig értékesítési bizonytalansággal, kiszámíthatatlan időjárással, és egyéb kockázati tényezőkkel, miközben az értéktöbblet nem az agrárszektorban, hanem a feldolgozásban, a kereskedelemben, s a még tovább értékesített termékekben realizálódik. Biztos vagyok abban, hogy ennek nem így kell lennie. Mindez elegendő kihívás ahhoz, hogy egy közgazdász részese legyen a változtatást célzó folyamatnak.
✜ Milyen változásra gondol?
– A helyzetet látva csak egyet tudok érteni azzal a kormányzati szándékkal, amelynek célja, hogy a magyar vidéket integrált módon fejlessze. Ez a fejlesztés mindenkinek fontos. Fontos annak, aki olyan tőkével és technológiával rendelkezik, hogy már a nyugat-európai piacokon való sikeres szereplés a jövőképe, s ugyanígy fontos annak a kistermelőnek is, aki lényegében kihasználatlan családi kapacitással rendelkezik, ám a tanácsadás, vagy éppen a piacszervezés hiánya miatt nem termel. Egyszerre találkozhatunk kihasználatlan erőforrások tömegével, ugyanakkor a vidéki munkanélküliség és leszakadás folyamatos növekedésével, annak ellenére, hogy hazánk nagyon jó adottságokkal rendelkezik a mezőgazdasági termeléshez. Ha belegondolunk: iszonyatos ellentmondás. Látnunk kell, hogy ha kistermelőket bevonjuk a termelésbe, azzal a nagy vállalkozók is jól járnak, mert hosszabb távon lesz kit integrálniuk. A munka-intenzív feladatokat ki tudják adni. A magyar mezőgazdaságnak nem lehet pálya az abszolút tőkeintenzív fejlesztés, amikor tőkehiány van, viszont munkaerő és tudás vonatkozásában igen jól állunk. Nem azt kell erőltetni, aminek nincs meg az alapja, hanem azt kell fejleszteni, amihez jó lehetőségeink vannak. Ebben a folyamatban egy lépés maga a kamarai rendszer átalakítása. Ki kell terjeszteni a tagságot és még több embert alanyi jogon bevonni a rendszerbe. Most mintegy 11 ezer tagja van a kamarának, s a következőkben minimálisan 180–200 ezer gazdával, gazdálkodóval számolunk. Aki a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál regisztrációs számmal rendelkezik alanyi jogon tag lesz, ezen kívül még jó néhányan, akik gazdasága az MVH által megszabott küszöböt nem éri el. Köztük sok olyan kisvállalkozó van, akinek gazdasága nem is olyan kicsi, mert intenzív termeléssel (például gyümölcsöse van vagy fólia alatt termel) komoly árutermelőnek számít. Ezeknek az embereknek – úgy érzem – egyrészt segítségre van szükségük, másrészt tevékenységük alapján a kamarában lenne a helyük.
✜ Számítanak az élelmiszer feldolgozó vállalkozásokra is, hiszen így lehet teljes a kör?
– Ugyanígy be kell vonni az élelmiszerfelvásárló, feldolgozó és kereskedő szervezeteket is. Jóllehet, ők igyekeztek más kamara munkájában részt venni. De, ha a vertikumot tekintem – itt a helyük. A vegyes profilú cégek esetében a kettős tagság is elképzelhető. Bár rövidtávon gazdasági ellenérdekeltség van a termelő, a feldolgozó, a kereskedő között, de ennek feloldása, hosszabb távon mindenkinek érdeke. Közismert tény, hogy a fejlődés egyik akadálya az eltérő, vagy ellentétes gazdasági érdekek erő pozícióból való érvényesítése, ami a végül az egész ágazatra visszaüt. Ezek feloldásának egyik lehetséges színtere az érdekegyeztető és érdekérvényesítő kamara.
✜ Mitől várható, hogy a kamara tagsága növekszik, mind többen felismerik a tagság előnyeit?
– Akkor éri meg a kamara tagjának lenni, ha a tag többet kap, mint amennyit befizet. Ez a tétel úgy áll meg a valóságban, hogy például a szaktudás sokfelé osztható. Az egy-egy gazdának szóló szaktanácsot tíz-húsz gazda is meghallgatja egy összejövetelen, vagyis a sorozat nagysága alapján előállhat olyan szituáció, hogy lénygében sokkal többet kapnak az emberek, mint amennyit tagdíjként befizetnek. Nem beszélve arról, hogy az alsó sávban a termelőknek ösztönzésképpen – az elképzelések szerint – nem kell kamarai tagdíjat fizetniük. Meglátásom szerint szolgáltató kamarát kell létrehozni, s a kamarának keményen szolgáltatni kell, s ha a termelő úgy érzi, hogy jól jár, mert megkapja a gazdálkodásához a szakmai segítséget, aktív tagja lesz a szervezetnek.
✜ Milyen hatósági funkciói lesznek a kamarának?
– Ez a kérdés később dől el, de jelenleg is van hatósági funkciója (pl.: eredetigazolás, választott bíróság). Látni kell, hogy a szolgáltatás széles, szinte korlátlan pálya, a hatóság funkció egy szűk terület, ahol több szervezetnek van feladata. Ezzel kapcsolatban azt mondhatom, hogy várjuk meg a kamarai törvényt.
✜ Hogyan zajlik a gyakorlatban az átalakulás?
– Menetközben átalakítani egy rendszert nem egyszerű feladat. Az értékeket megőrizve, működésképes állapotot fenntartva kell átadni egy újonnan választott kamarának a jelenlegi szervezetet. Ez számos konfliktus helyzetet teremthet és e konfliktushelyzetek a feloldására is jött létre a kamarai biztos funkció. Ez azt jelzi, hogy a kormányzat kiemelten kezeli ezt az ügyet és a vidék jövőjét. Elegendő időt kaptunk arra, hogy a társadalmi, szakma vitákat lefolytassuk. S azt követően kerüljön a törvényjavaslat a Parlament elé. Eddig az összes területi kamarai vezetővel regionális találkozókon konzultáltam, s elmondhatom, hogy hasznos javaslatok születtek, születnek, amelyeket közvetítek a törvényelőkészítőknek. Amikor kialakul egy vitaképes törvényjavaslat, az felkerül a VM honlapra, s ezek után indulhat a társadalmi vita. Előre meghirdetett helyszínekre várjuk majd a kamarai tagokat és a tagsággal nem rendelkező érdekelt gazdálkodókat, hogy elmondják a véleményüket, a törvénytervezethez. Jó lenne, ha minél többen ismerkednének meg a koncepciónkkal, s mondanák el a véleményüket, így lehetne egy széleskörű egyetértést kialakítani a törvény végleges megszövegezése előtt.
✜ A kamarai szervezetben várható-e változás?
– A felépítés ugyanaz marad. A területi kamarák ugyanúgy, mint eddig, jogi értelemben önállóak lesznek és megmarad a Magyar Agrárkamara is a tervezet szerint.
✜ A beszélgetés elején azt kérdeztük, milyennek látja most a mezőgazdaság helyzetét. Végül azt kérdezzük, hogy milyen lehet az átalakulás, vagyis az integrált fejlesztés következtében a magyar vidék, benne az agrárium?
– Mindenkinek egyet előre kell lépnie. Sokan most munkanélküli segélyért állnak sorban. Ha segíteni lehet, ha ösztönözni lehet az érintettet, hogy a családjának, s közvetlen környezetének megtermelje az egészséges élelmiszert, akkor nagyot lépett előre. Lehet, hogy a hivatásos mezőgazdászok azt mondják, hogy ez nem akkora dolog, de tudjuk, hogy ez nagyon jelentős mentálisan az egyén részére és a nemzetgazdaság szempontjából is. Másoknak meg az lehet az előrelépés, ha vesz például egy logisztikai bázist valamelyik európai nagyváros mellett vagy egy kikötőben és hatékonyan képviseli az országot a nemzetközi agrárkereskedelemben. A kettő nem zárja ki, sőt adott esetben erősíti egymást. Ha tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, ha megteremtjük az értékesítési biztonságot, s integráljuk a kisebb termelőket, akkor a vidéken megállhat a leszakadás és előbb utóbb kialakulhat egy biztos létalappal rendelkező réteg. Ebben a folyamatban az agrárkamarának várhatóan komoly szerepe lesz.
